1998.08.19-én hirtelen gyorsasággal, az én szeretett nagymamán örökre elaludt. Ekkor én már főiskolára jártam, mellette pedig dolgoztam.

Ez az időszak meglehetősen megviselt, de tudtam, hogy Cilát nem hagyhatom ott, az üres házban, így hát felköltöztettem magamhoz, annak ellenére, hogy a főbérlő kijelentette: oda macska be nem teheti a lábát. Végül megenyhült.

Cila 2 évet élt velem. Elvesztése rettenetesen fájt, aminek láttán a húgom hozott egy kiscicát, amit egy kutya elől menekített meg. Ő volt Cilike, szinte pont olyan volt, mint Cila, csak az orrocskájáról hiányzott a fekete folt.

Annyira ragaszkodó volt, hogy mikor egy évvel később a húgom egy újabb mentett cicát hozott nagyon megörültem, hogy amíg én dolgozom és iskolába járok, legalább lesz kivel játszania. Annyira fantasztikus csapat voltak, hogy amikor 2009-ben úgy döntöttem, hogy lesz egy kutyám – Rusty (beagle) – gyorsan befogadták és bizonyították, hogy igenis van kutya-macska barátság.

Cilike és Kormi 15-15 évet éltek velem, abban a sorrendben „mentek el”, ahogy jöttek.

Kétségtelenül űrt hagytak maguk után. El is kezdtem nézegetni a menhelyeket, hogy hátha lesz olyan cica, akinél megérzem azt, hogy vigaszt tudna adni, de nem volt, s gyorsan fel is hagytam a kereséssel.

Hosszúszőrű vörös

Elég határozott álláspontom volt arra vonatkozóan, hogy nekem bizony soha nem kéne hosszúszőrű macska. Fogja azt a franc fésülgetni. Szép szép, de mindegyik cica az.

2017 június elején arra lettünk figyelmesek, hogy egy macska – használhatnám azt a szót, hogy ólálkodik, de nem fedné a valóságot – egyszerűen minden reggel megérkezett, mintha ez lenne számára a legtermészetesebb. Mindezt annak ellenére, hogy addigra már három kutyánk volt. Rusty ugyanis 2016-ban kapott egy társat maga mellé, majd 2017-ben egy lefkadai nyaralás alkalmával, a hazafelé vezető úton kis kitérő után egy bernipásztor kölyökkel tértünk haza, de ez már egy másik történet kezdete.

Soha nem láttam annyira szép cicát még előtte, és soha nem láttam még annyira tönkrement, teljesen elgyötört, beteg cicát előtte. Az egyik szemével valami nagyon nem volt rendben, az egyik füle alig volt meg, az egész macskából áradt a valaha jobb időket megélt báj, amit valami vagy valaki csírájában próbált elfojtani.

Az egyértelműen látszott rajta, hogy sérülései nem verekedés következményei.  Állapota ellenére egyre barátságosabb lett. Két hét múlva már a tenyeremből evett, aminek azért örültem nagyon, mert alig vártam már, hogy elvigyem orvoshoz, de nem mertem megkockáztatni a rárontok és befogom „módszert” mert, ha nem sikerül, akkor talán sosem jön többet. Három hétig jártunk orvosról orvosra, hol ezzel, hol azzal kezelték, de semmi javulás nem volt. A combjában talált légpuskalövedékek voltak a legkisebb problémái. Minden igyekezet és minden orvosi gyógyszer ellenére szinte napokon belül megvakult a rossz szemére. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy új otthonában – persze, hogy nálunk – erre az időszakra már jól kiismerte magát. Orvosi javaslatra elvittem az ÁHOK-ra, ahol biopsziát végeztek és megállapították, hogy ennek a macskának olyan nagymértékű és kiterjedt rákja van, hogy műtétileg eltávolítani lehetetlen, mert több, mint a fél arcát le kellene műteni. Az orvos nagyon korrekten elmondta a részleteket, és azt, hogy ennek a cicának maximum 3-4 hete van hátra.  Az elhangozott mondatokhoz nem lehetett mit hozzáfűzni, csak halkan elrebegni egy értettem szót, és megkérdezni, hogy vannak-e fájdalmai? A válasz rövid igen volt, de gyorsan hozzáfűzte:” Írok fel fájdalomcsillapítót.” A hazafelé tartó úton rengeteget járt az agyam miközben azt a szerencsétlen, kivert, beteg cicát néztem a hordozóban, aki nem tért még magához a bódításból. Ekkor határoztam el, hogy útba ejtem a közelünkben lévő állatkórházat. Maszat – így neveztem el – nem az én cicám volt, de megsirattam, eltemettem, mintha a sajátom lett volna az a valaha szebb időket megélt hosszúszőrű vörös-fehér kandúr cicus.

Az elmúlt öt év

Ugye senki számára nem meglepő, hogy a történtek után lett egy vörös-fehér cicám – Mango -, sőt december 27-én Tomi a munkahelyéről hazahozta azt a kismacskát, akit bár próbáltak a raktárból kitessékelni, de ő mindig visszatalált és befészkelte magát a meleg kuckóba. Ő a Shadow nevet kapta.

A két cica a karantén leteltét követően gyorsan jó barátságot kötöttek, bár a kettőjük természete kissé sem hasonlít egymásra. Míg az egyik egy igazán magának való, magányos farkas típus, aki feltankolja magát a simogatásból, mikor neki ahhoz van kedve, addig Shadow hűen a nevéhez szó szerint mindenhova követ és ciripelő hangon jelzi, hogy egyébként ideje lenne már kézkoptatásig simogatni.

A legnagyobb harmónia ellenére Shadow állapota romlásnak indult, semmilyen étel nem maradt meg benne. Rengeteg orvosi vizsgálat következett, de minden eredménye jó értékeket mutatott … Az elképesztő az volt, hogy ezt egy másik klinika, másik orvosa is megerősítette egy újabb adag vizsgálatot követően. Shadow ekkor már 1,9 kg volt és elkezdett izomból fogyni. Orvosi javaslatra elkezdtünk vele gastrointestinal tápot etetni, ami segített valamennyit az állapotán, mert a fogyás megállt és minimális hízásnak indult. A kedélyállapota viszont nem sokat javult. Ismeritek azt az érzést, mikor a kisállatotok szemébe néztek és tudjátok, hogy valami baj van? Valami, amit kimondott szavak nélkül kell megértened.

Ekkor mondta azt Tomi: Ha lesz még egyszer macskánk, az törzskönyves lesz.

Kitaláljátok, hogy mi következett?

A varázslat egy pillanat műve, ha felismered, veled marad!

Lyolya első pillanatra elvarázsolt, pedig csak képen láttam. Nem azért nem tudtam levenni a szemem róla, mert kölyök cica volt, aki gyönyörű szép bundáját ékszerként viselte, nem a játékossága és a bájos tekintete ragadott magával, hanem a kisugárzása, ami annyira megkapó volt számomra, hogy szinte éreztem a dorombolása rezgéseit a kezemen.

Az, hogy Ő lesz az első törzskönyves cicám, hogy Ő lesz az első lógófülű cicám, őszintén megmondom, álmomban nem gondoltam volna. Olyan messzinek tűnt az egész, minden értelemben, hisz a kiscica, aki magával ragadott közel 4000 km-es távolságban élt, Oroszországban, az Ural déli lábánál.

Ha lesz még egyszer macskánk, az törzskönyves lesz!

Tomi akkor még nem is tudta mit indított el, ezzel az egyetlen mondattal.

2021.10.29-én, hosszas várakozás után megérkezett hozzánk Star Bastet Lyolya és Star Bastet Joel. Az örömöm, az örömünk leírhatatlan volt, pont annyira, mint 2022.02.04-én, amikor Star Bastet Nicole csatlakozott a csapatunkhoz. Még a 2022-es év őszén három új taggal bővült a már nem is olyan kiscica családunk. Ők pedig: Star Bastet Nezhel, Star Bastet Princess és a mindenkit magával ragadó Star Bastet Quinn. Belevetettük hát magunkat egy új világba, és megalapítottuk a  MAJESTIC VELVET SOLES nevű kennelünket.

Tenyészetünk a Panoráma Macska Egyesület tagja, aki a WCF – The Wold Cat Federation – nemzetközi szervezete alá tartozik.

Kennelünk célja megőrizni és tovább vinni azt a magas minőségű színvonalat, amit mentorom, a cicáim tenyésztője/tenyészete képvisel, és el is vár tőlem: fajtastandardnak megfelelő, egészséges, varázslatos cicákkal megörvendeztetni a leendő álomgazdikat.

Egészségügyi tesztek: Minden cicánk rendelkezik PKD1 (Polycystic Kidney Disease) negatív teszttel és miden cicánkat genetikailag teszteltünk a lógófülű mutációra is. A teszteket az alábbi helyen végeztettük:

Mivel a lógófülű egyedeket csak, és kizárólag állófülű egyedekkel lehet pároztatni, ezért minden állófülű cicánkat genetikailag teszteltük, és megnézettük, hogy nem hordoznak-e lógófülű gént. Az eredmény: negatív.

Ugyanakkor a lógófülű cicáinkat is teszteltük arra vonatkozóan, hogy mennyi redőmutáció található bennük. (Az egynél több mutációval rendelkező egyedek hajlamasokat a porcokat és a csontkat érintő egyészségügyi problémákra.). Lógófülű cicáink teszteredménye: 1 redőmutáció, tenyészthető.

Az MVS alapítója én vagyok, de Családunk minden tagja hozzájárul a sikereinkhez. Köszönet és Hála Erzsike néninek és Tominak!

Gyuró Emese

Utóirat:

Shodow ma már 4,7 kg, és nem láttam még olyan boldog cicának, mint amióta a „skótok” megérkeztek hozzánk. Az pedig, hogy Mangó is sokkal társaságibb macska lett, azt jelenti számomra, hogy egy olyan egyensúly keletkezett, ami mindenkire jó hatással van.